Ispánk

Ispánk a világ közepe és még a nap is úgy süt, hogy a templomnak nincs árnyéka.

A falut egy 1418-as oklevél már említi, neve szláv eredetű, az ispán becéző alakja.

Az őrségiek Ispánkról azt mondják, hogy ott van a világ közepe. Magas dombok élén vonul a falu két nagyobb, összefüggő települési egysége, amely valóban minden szomszédos községtől aránylag egyforma távolságra van.

Mások szerint azért van ott a világ közepe, mert Ispánkon a templomnak nincs árnyéka. De miért? – kérdezheti valaki. A válasz egyszerű, hiszen temploma sincs a falunak.

Eredetileg két szerből alakult ki. A Keleti szer neve Nemes, vagy Úri-szer, a Nyugati szer Pór-szer volt. A két szer közti különbség abban nyilvánult meg, hogy a múlt század közepén a Nemes-szer épületei nagyobbak voltak, módosabbak lakták, mint a Pór-szert. Ispánkon 1949-ig közel 250 ember élt, ez volt a legtöbb lakosa. Napjainkban nem haladja meg a száz főt. Ma a csendet és nyugalmat szerető turisták, a városi „kőrengetegből” érkezők kedvelt helye, ahol kitűnő levegő, csodálatos környezet fogadja az ide érkezőket. Nem véletlen, hogy az ispánki emberek 80-90 évet is megélnek!